A legtöbb kerékpáros szülő nem úgy ébred, hogy ma nyomást akar tenni a gyerekére. A nyomás többnyire segítségnek álcázva érkezik.
Még egy emlékeztető.
Még egy tipp.
Még egy összehasonlítás.
Még egy beszélgetés az eredményekről hazafelé az autóban.
Azért tesszük, mert fontos nekünk.
A nehéz lecke az, hogy a jó szándék és a gyerek megélése nem mindig ugyanaz.
A fiatal sportolókról szóló kutatások következetesen különbséget tesznek a támogató szülői jelenlét és a kontrolláló vagy nyomást gyakorló szülői jelenlét között. Egy szisztematikus áttekintés szerint a szülői támogatás nagyobb sportélménnyel és alacsonyabb motiválatlansággal jár együtt, míg az észlelt szülői nyomás épp az ellenkező mintázatot mutatja.
A cél nem az, hogy közömbös szülővé válj.
Hanem az, hogy nagyon is jelen legyél azokban a dolgokban, amelyekben a gyerekednek szüksége van rád, és kevésbé legyél benne azokban, amelyeket neki kell a sajátjának éreznie.
A logisztika legyen a tiéd. A sport legyen közös.
Az utánpótlás kerékpársportban vannak részek, amelyeket a gyerekeknek valóban felnőttek segítségével kell megoldaniuk.
Utazás.
Nevezés.
Biztonság.
Felszerelés költségei.
Étel.
Időbeosztás.
Javítások.
Jó helyen lenni jó időben.
Ezeket csináld jól.
De a teljesítmény más.
Abban a pillanatban, amikor a verseny elsősorban a te projekteddé válik, a kapcsolat megváltozik.
Próbálj egyre több, az életkorának megfelelő döntést a versenyző kezébe adni: melyik mezt szeretné felvenni, melyik technikát szeretné gyakorolni, mennyi visszajelzést kér a verseny után, szeretné-e, hogy körinformációkat kiabálj neki, milyen cél számít neki.
Az autonómia nem azt jelenti, hogy egy tízévesre mindent egyedül rábízunk. Az öndeterminációs elméletben az autonómia azt jelenti, hogy a gyerek valódi választási lehetőséget és saját döntést él meg, nem pedig irányítva érzi magát; a kompetencia és a kapcsolódás a másik két alapvető pszichológiai szükséglet.
Az utasításokat cseréld kérdésekre
Egy rossz kanyar után a szülő azonnal látja a hibát.
„Túl későn fékeztél.”
Lehet, hogy igazad van.
De próbáld inkább ezt:
„Mi történt abban a kanyarban?”
A különbség kicsinek tűnik.
Nem az.
Az utasítás megadja a választ.
A kérdés arra hívja a gyereket, hogy ő vegye észre.
Néha azt mondja majd: „A fát néztem.”
Jó. Most már az övé az információ.
Néha azt mondja majd: „Nem tudom.”
Ez is hasznos.
Nem kell minden csendet szakértelemmel kitöltened.
A dicsérettel is óvatosan
A nyomás nem csak kritika lehet.
A dicséret is nyomássá válhat, ha azt üzeni a gyereknek, hogy az elfogadás a teljesítményétől függ.
„Te vagy az én bajnokom, amikor nyersz.”
„Te vagy a tehetséges.”
„Te vagy mindig a leggyorsabb.”
Ezek a mondatok pozitívnak tűnhetnek, de az identitást eredményhez vagy merev címkéhez kötik.
Fejlődésközpontúbb megközelítés, ha olyan viselkedéseket dicsérsz, amelyekre a versenyző hatással tud lenni:
„A hiba után is tovább próbálkoztál.”
„Ott nagyon nyugodt döntést hoztál.”
„Láttam, hogy a második körben változtattál az íveden.”
„Odafigyeltél arra a versenyzőre, aki elesett. Ez tetszett.”
A tanulásra és fejlődésre épülő motivációs légkör, amely inkább a fejlődésre figyel, mint az összehasonlításra, kedvezőbb motivációs eredményekkel jár együtt az utánpótlássportban.
Ne hasonlítsd össze a gyerekeket
Az utánpótlás kerékpárban veszélyesen könnyű összehasonlítani.
Az eredmények nyilvánosak.
A köridők nyilvánosak.
A bringák súlya látható.
Egy másik gyerek lehet magasabb, erősebb, érettebb, technikailag előrébb járhat, többet edzhet, vagy egyszerűen csak kivételes napja van.
A gyerekek ráadásul eltérő ütemben fejlődnek. Az IOC utánpótlás-sportolói fejlődésről szóló konszenzusa kifejezetten a növekedést és érést hangsúlyozza, nem pedig azt feltételezi, hogy minden azonos naptári korú gyereknek ugyanúgy kell reagálnia vagy teljesítenie.
Ezért:
„Miért nem tudsz úgy mászni, mint Alex?”
szinte soha nem hasznos edzői kérdés.
A versenyzőt a korábbi önmagához hasonlítsd.
Múlt hónapban még megállt a letörés előtt.
Ma megcsinálta.
Tavaly ideges lett a rajtoknál.
Ma nyugodt maradt.
Ez fejlődés.
A verseny reggele nem az az időpont, amikor másik szülővé kell válnod
Az egyik leggyakoribb hiba, amit utánpótlássportban látok, az a személyiségváltás, ami akkor történik, amikor felkerül a rajtszám.
Otthon:
„Érezd jól magad.”
A helyszínen:
„Koncentrálj.”
A nevezésnél:
„Emlékezz, mit mondott az edződ.”
A bemelegítés felé:
„Ma tényleg van esélyed.”
A rajthoz szólításnál:
„Maradj az élbollyal.”
Minden mondat ártalmatlannak tűnik.
Együtt viszont ezt az üzenetet adják: ez a nap rettenetesen fontos.
Ehelyett maradjon felismerhető a versenynapi személyiséged.
Nyugodt hang.
Szokásos humor.
Egyszerű rutin.
Kevés utasítás.
A gyerekednek ne kelljen a te idegességedet is kezelnie a sajátja mellett.
Kérdezd meg, milyen támogatást szeretne
Az egyik legegyszerűbb szülői coaching eszköz egyben az egyik legritkábban használt is:
„Mi lenne ma hasznos tőlem?”
Egy kisebb gyerek lehet, hogy nem tudja.
Adj választási lehetőségeket.
„Azt szeretnéd, hogy biztassalak, körszámokat mondjak, vagy csak szurkoljak?”
„Szeretnél utána beszélni a versenyről, vagy inkább később otthon?”
„Segítsek megnézni azt a kanyart, vagy inkább az edződdel próbálnád ki?”
Ez az autonómiatámogatás nagyon gyakorlati formában. Az utánpótlássporttal foglalkozó szakirodalmi áttekintések szerint a szülőktől érzékelt autonómiatámogatás fontos szerepet játszhat az önirányított motivációban.
Vedd észre, amikor a motiváció kötelességgé válik
Lesznek napok, amikor a gyerek nem akar edzeni.
Ez önmagában még nem kiégés.
Lesznek versenyek, amelyeket nem élvez.
Ez önmagában még nem válság.
De ha tartós testi panaszok, érzelmi kimerültség, az öröm elvesztése jelentkezik, vagy kialakul egy minta, amelyben a kerékpározás olyasmivé válik, amit a gyerek úgy érez, nem hagyhat abba, arra figyelni kell, nem még egyet tolni rajta.
Az utánpótlás túlterheléséről és kiégéséről szóló sportorvosi ajánlások kifejezetten figyelmeztetnek a túlzott edzésterhelésre és azokra a környezetekre, amelyek rontják a regenerációt és az örömöt.
Egy kihagyott edzés olcsó.
Elveszíteni a kapcsolatot a sporttal drága.
A cél után először a kapcsolatot védd
Amikor a gyereked áthalad a célvonalon, már tudja, nyert-e.
Nincs szüksége arra, hogy te mondd meg neki az eredményt.
Kezdd az emberrel.
„Jó látni téged.”
„Jól vagy?”
„Kérsz vizet?”
Aztán várj.
Van gyerek, aki azonnal beszélni akar. Másnak kell húsz perc. Megint másnak az autóút.
A verseny utáni beszélgetés sokkal hasznosabb, amikor az érzelmi hőmérséklet már lejjebb ment.
Később:
„Mire vagy büszke?”
„Min változtatnál?”
„Mit gyakoroljunk a következő előtt?”
Ez teret ad a visszatekintésnek anélkül, hogy az otthon egy második edzéssé válna.
A cél nem a nyomásmentes gyerekkor
A versenyben van nyomás.
Részben ettől lesz jelentősége a sportnak.
A gyerekek megtanulhatnak bánni az izgalommal, csalódással, bizonytalansággal és kudarccal.
Nem az a feladatod, hogy minden kellemetlen érzelmet eltüntess.
Az a feladatod, hogy a szereteted, az érdeklődésed és a kapcsolatotok ne legyen része annak a díjnak, amelyért versenyeznie kell.
Támogasd a versenyzőt.
Hagyd, hogy a verseny az övé legyen.
Következő lépések
- Nyomtatható: Szülői coaching jegyzetek
- Akadémiai út: Szülői pszichológia út
- Könyv, 1. kötet: A gyermek gondolkodásmódjának és érzelmi világának megértése · Önbizalomépítés · A versenynyomás kezelése · A fejlődési szemlélet erősítése · A kiégés és a frusztráció elkerülése · A saját edzői stílusod és annak hatásának felismerése