Cikkek
public

A leggyakoribb hibák, amelyeket a kerékpáros szülők elkövetnek

A bringás szülők nagyon jó okból hibáznak: mert törődünk.

Időt, pénzt és hétvégéket teszünk bele.

Elvisszük őket edzésre.

Állunk az esőben.

Sarat takarítunk ki olyan helyekről, ahová a sárnak elvileg el sem kellene jutnia.

És mivel törődünk, könnyű elhinni, hogy a több szülői részvétel mindig jobb.

Nem az.

A legjobb bringás szülő nem az, aki mindent megcsinál.

Hanem az, aki megtanulja, melyik feladat az övé, és melyiknek kell fokozatosan a versenyzőévé válnia.

Hiba: minden méteren edzősködsz

Mindent látsz.

Késői fékezés.

Rossz fokozat.

Gyenge ív.

Elszalasztott lehetőség.

Ezért mindent bekiabálsz.

Az eredmény általában nem jobb bringázás. Hanem egy túlterhelt gyerek.

Jobb megközelítés: egyszerre egy jelzés, és ahol lehet, inkább kérdés, mint utasítás.

„Mit vettél ott észre?”

„Mit próbálnál ki a következő körben?”

A Technikák lépésről lépésre építkező modellje pontosan illik ehhez: különíts el egy technikát, gyakoroljátok tudatosan, ismerjétek fel a gyakori hibákat, és adjatok neki ismétléseket.

Hiba: minden bringázást edzésként kezelsz

A gyerekeknek szükségük van strukturált gyakorlásra.

Arra is szükségük van, hogy azért biciklizzenek, mert biciklizni jó.

Az utánpótlás-sportolók fejlesztési keretei a teljesítmény mellé odateszik az élményt, a sokoldalú fejlődést és a hosszú távú sportban maradást is. A túl sok ismétlődő terhelés és a túl korai, túl szűk sportági elvárások azok közé tartoznak, amelyek miatt a sportorvosi szervezetek a túlterhelésre és a kiégésre figyelmeztetnek.

Nem kell minden tekerésbe intervall.

Nem kell minden kanyarhoz visszajelzés.

Néha kövesd őket be az erdőbe, és ne beszélj.

Hiba: gyerekeket hasonlítasz össze

„Kevesebbet edz nálad, mégis megver.”

„Ő lemegy azon a lejtőn.”

„Ők már patentpedált használnak.”

Egy felnőttnek az összehasonlítás motivációnak tűnhet.

Egy gyereknek így hangozhat: „Most éppen nem vagy elég.”

A gyerekek fizikailag és lelkileg is eltérő tempóban érnek. Ezért az utánpótlás-fejlesztésben nem szabad abból kiindulni, hogy az azonos naptári életkor azonos fejlettségi készenlétet jelent.

A fejlődést ahhoz a versenyzőhöz mérd, aki korábban volt.

Hiba: minden problémát te oldasz meg

Otthon maradt a kesztyű?

A szülő hoz tartalék kesztyűt.

Otthon maradt a kulacs?

A szülő csomagol másikat.

Otthon maradt a rajtszám?

A szülő visszarohan.

Ez szükséges, amikor a gyerekek kicsik.

De nem maradhat örökre ez a rendszer.

Az utánpótlássport tökéletes terep a felelősség tanulására, mert sok hibának kezelhető következménye van.

Ahogy a versenyző érik, adj neki feladatokat.

Ő pakolja be a cipőjét.

Ő ellenőrzi a kulacsot.

Ő emlékszik a sisakra.

Ő mondja meg, milyen guminyomást szeretne.

Az önállóságot támogató környezet több belső motivációval jár együtt, mint a kontrolláló.

Hiba: teljesítményt veszel ahelyett, hogy tudást építenél

Egy könnyebb kerékszett izgalmas.

Megtanulni rendesen fékezni kevésbé izgalmas.

A második mégis fontosabb lehet.

Egy drága fejlesztés előtt kérdezd meg:

Milyen problémát oldunk meg?

Ha a probléma a gyenge kanyarodás, egy karbon alkatrész valószínűleg nem fog kanyarodni tanítani.

Ha a gyerek nem éri el kényelmesen a fékkart, ezt oldjátok meg, mielőtt grammokat spóroltok.

Ha az ívválasztás miatt veszít lendületet, gyakoroljátok az ívválasztást.

A kerékpáros szövetségek utánpótlás-fejlesztési anyagai az alaptechnikákat és a fokozatosan épülő tudást hangsúlyozzák, nem a felszerelést mint a tanulás pótlékát.

Hiba: felnőtt beállítást másolsz

Felnőtt guminyomás.

Felnőtt cockpit.

Felnőtt edzésmennyiség.

Felnőtt bemelegítés.

Felnőtt frissítési rutin.

Felnőtt elvárások.

A gyerek nem kicsinyített felnőtt.

Mások a testméretei, a testsúlya, az érettsége, a tapasztalata és a lelki szükségletei. Ez az elv központi része a nemzetközi utánpótlás-sportolói fejlesztési ajánlásoknak.

Használjatok gyerekre szabott beállítást.

Használjatok megfelelő kezelőszerveket.

Használjatok életkornak és tapasztalatnak megfelelő edzéskörnyezetet.

Hiba: a versenynapot fontosabbá teszed, mint amilyen

A gyerekek észreveszik, amikor megváltozik a viselkedésed.

Az a szülő, aki a rajtszám felkerülése után feszült, kontrolláló és szokatlanul komoly lesz, erős üzenetet tanít:

„Ez az eredmény fontos Anyának vagy Apának.”

Lehet, hogy ezt a mondatot soha nem mondod ki.

A viselkedésed kimondja.

A kutatások következetesen összekapcsolják a támogató szülői légkört a nagyobb élménnyel és motivációval, míg a nagy nyomású légkör kevésbé kedvező motivációs kimenetekkel jár együtt.

A rutin legyen komoly.

A kapcsolat maradjon normális.

Hiba: rögtön a cél után elemzel

A gyereked áthalad a célvonalon.

Mielőtt még rendesen levegőhöz jutna:

„A második körben időt vesztettél.”

Lehet, hogy így volt.

Húsz perc múlva is igaz lesz.

Először az embert nézd meg.

Később kérdezd a sportolót.

Egy hasznos verseny utáni beszélgetés abban segít a gyereknek, hogy észrevegyen, átgondoljon, és kiválasszon egy következő lépést.

Nem szabad fegyelmi tárgyalásnak érződnie.

Hiba: elfelejted, miért kezdte a család

Az utánpótlás-versenyzés meglepően gyorsan bonyolulttá válhat.

Licencek.

Ranglisták.

Utazás.

Edzők.

Felszerelés.

Adatok.

Bajnokságok.

Könnyű egy szezonban arra ébredni, hogy az egész családi projekt az eredményekről szól.

Menj vissza az első kérdéshez:

Szeret még a gyerek bringázni?

Ez nem azt jelenti, hogy az ambíció rossz.

Azt jelenti, hogy az ambíciónak a sporttal való kapcsolat tetejére kell épülnie, nem a helyére lépnie.

Az utánpótlás-fejlesztés célja nem pusztán az, hogy kinevelje a leggyorsabb tizenkét évest.

Hanem az, hogy segítsen egy fiatalnak technikát, önbizalmat, kitartást és — ha a tehetsége és a motivációja odáig viszi — teljesítményt építeni, anélkül, hogy közben tönkretenné azt az okot, amiért eredetileg bringázni akart. Ez a szemlélet szorosan illeszkedik a mai utánpótlás-sportolói és junior kerékpáros fejlesztési ajánlásokhoz.

Következő lépések