A kerékpárban van egy nagyon is látható mérési probléma. A teljesítmény mérhető. A sebesség mérhető. A pulzus mérhető. A versenyeredmény mérhető. A technikát sokkal nehezebb táblázatba írni.
Ezért szülőként könnyű azt hinni, hogy a fejlődés főleg azt jelenti: jobb erőnlétet építeni. Hosszabban tekerni, erősebben pedálozni, gyorsabban mászni.
Az erőnlét óriási jelentőségű. De MTB-ben és cyclocrossban az erőnlét csak akkor válik igazán hasznossá, ha a versenyző kontrollált sebességgé tudja alakítani.
A cross-country pályák szándékosan keverik az emelkedőket, lejtőket, talajváltásokat és technikai elemeket. Az XCO-versenyekről szóló kutatások éppen azért különítik el a technikai és nem technikai pályaszakaszokat, mert a teljesítményt nem önmagában az egyenletes pedálozás hozza létre.
Egy fiatal versenyző, aki túl későn fékez, minden kanyarba feszült testtel érkezik, emelkedő előtt rossz áttételt választ, és minden gyökéren elveszíti a lendületét, újra és újra energiát költ arra, hogy visszagyorsítson.
Egy technikailag ügyes versenyzőnél ugyanaz az ösvény gyakran sokkal csendesebbnek tűnik.
Ez a csend a lényeg.
A sebesség gyakran abból jön, hogy kevesebbet kell javítani
Figyelj meg egy jó fiatal versenyzőt néhány egymás utáni kanyarban.
Nem feltétlenül pedálozik erősebben minden kanyar közepén.
Korábban néz előre. Hamarabb dönt. A kanyar kritikus része előtt kontrollálja a sebességet. Hagyja, hogy a bringa mozogjon alatta. Úgy jön ki a kanyarból, hogy készen áll arra, ami következik.
Most figyelj meg egy olyan versenyzőt, akinek a technikája még nem automatikus.
Fékez. Elengedi. Újra fékez. Vonalat vált. Pedálozik. Abbahagyja a pedálozást. Korrigálja az első kereket. Erősen gyorsít. Fékez a következő kanyar előtt.
Lehet, hogy ez a második versenyző valójában keményebben dolgozik.
A Cycling Canada alap-készségekre épülő edzői anyaga az alapvető bringakezelési készségek tanítására, valamint a hibák felismerésére és javítására épül, nem arra, hogy az erőnlétet tekintse a kerékpáros fejlődés egészének. Az AusCycling hasonlóan úgy írja le gyerekprogramjait, mint fokozatos utakat az alapvető készségek, a tudatosság és az önbizalom felépítéséhez.
A technika választási lehetőségeket ad
Annak a versenyzőnek, aki csak egyféleképpen tud kanyarodni, egy megoldása van.
Annak a versenyzőnek, aki érti a fékezést, a tekintetvezetést, a nyomválasztást, az egyensúlyt és a tapadást, választási lehetőségei vannak.
Annak a versenyzőnek, akinek csak egy mászóáttétele van, egy megoldása van.
Annak a versenyzőnek, aki még a terhelés növekedése előtt tud váltani, ülve marad, amikor a tapadás számít, feláll, amikor annak van helye, és megtartja a lendületet, választási lehetőségei vannak.
Ugyanez igaz a lejtőkre, gyökerekre, sárra, oldalazó részekre és előzésekre is.
A technikai edzés nem arról szól, hogy a gyerekek trükköket mutassanak be.
Arról szól, hogy több válaszuk legyen.
Akkor taníts technikát, amikor kicsi a tét
A versenynap a lehető legrosszabb hely új technika tanulására.
A tanulás jobban működik, ha a gyereknek van tere kísérletezni úgy, hogy az eredmény nem számít.
Használj sík füves területet a fékezéshez.
Használj bójákat a nyomválasztáshoz.
Használj enyhe lejtőt a testhelyzethez.
Használj egyetlen kis gyökeret, mielőtt gyökérmezőre mentek.
Használj lassú kanyart, mielőtt gyors kanyar jön.
Ez a fokozatos megközelítés összhangban van a kerékpáros szövetségek hosszú távú sportolófejlesztési logikájával, és a Ride to Race Technikák felépítésével is, ahol a technikák tanítható lépcsőkként jelennek meg, nem elszigetelt trükkökként.
Egy készség, sok ismétlés
A szülők gyakran túl bonyolulttá teszik a technikai gyakorlást.
Egyszerre hat dolgot magyaráznak:
„Nézz fel, könyök ki, ide tedd a súlyt, a külső láb oda, hamarabb fékezz, jobban döntsd.”
A gyerek ebből csak zajt hall.
Inkább válassz egyetlen célt.
„Ma azt gyakoroljuk, hová nézel.”
Vagy:
„Ma a sima fékezést gyakoroljuk a kanyar előtt.”
Amikor ez könnyebb lesz, jöhet a következő réteg.
A technikai készség ismételt, sikeres problémamegoldáson keresztül fejlődik. A te feladatod az, hogy olyan környezetet teremts, ahol a gyerek félelem nélkül ismételheti ugyanazt a feladatot.
Ne használd a félelmet edzői eszközként
Egy gyerek megáll egy technikai szakasz előtt.
A csábító felnőtt reakció ez:
„Meg tudod csinálni.”
„Csak menj.”
„Mindenki más is megcsinálta.”
Néha a biztatás segít.
Néha nyomást teremt.
Fontos különbség van aközött, hogy szerintem képes vagy erre, és aközött, hogy most be kell bizonyítanod, hogy képes vagy erre.
Az utánpótlás-fejlesztési ajánlások az egészséget, a jóllétet és az életkornak megfelelő fokozatosságot a gyors teljesítményfejlesztés erőltetése elé helyezik, a szülői nyomásról szóló kutatások pedig megmutatják, miért számít egy kihívás körül az érzelmi légkör.
Tedd kisebbé az akadályt.
Keress könnyebb változatot.
Sétáljátok be egyszer.
Kövessen egy edzőt.
Térjetek vissza egy másik napon.
Az a technikai áttörés, amelyik csak jövő hónapban történik meg, akkor is áttörés.
Az erőnlét és a technika társak, nem ellenfelek
Ennek a cikknek a címe szándékosan provokatív.
A technikai készségek nem helyettesítik az erőnlétet.
Egy technikailag kiváló versenyzőnek is szüksége van arra a fizikai képességre, amelyet a szakága megkövetel. Egy XCO-versenyző továbbra is mászik. Továbbra is sokszor gyorsít. Továbbra is nagy intenzitással versenyez.
De különösen a fiatalabb években a több fizikai terhelés hozzáadása nem automatikusan a legjobb út a fejlődéshez. Az AusCycling junior irányelve kifejezetten a szórakozást, a készségfejlesztést és a lábsebességet helyezi előtérbe a fiatalabb versenyzőknél, a nemzetközi utánpótlás-fejlesztési útmutatók pedig óva intenek attól, hogy a gyerekeket miniatűr felnőttként kezeljük.
A jobb kérdés nem ez:
„Hogyan tudnám rávenni a gyerekemet, hogy keményebben eddzen?”
Hanem ez:
„Mi korlátozza most abban, hogy úgy bringázzon, ahogy szeretne?”
Néha a válasz az erőnlét.
Néha a fékezés.
Néha az önbizalom.
Néha a sebességválasztás.
Néha nem jó rá a bringa.
Egy jó szülő-edző megtanulja megkülönböztetni ezeket.
Egy egyszerű technikai hét
Nem kell minden alkalomhoz bike park vagy külön edző.
Tíz vagy tizenöt fókuszált perc egy normál tekerésen belül elég lehet ahhoz, hogy a bringázás tudatos gyakorlássá váljon.
Válasszatok ki egy kanyart, és menjetek át rajta többször.
Tegyél le két kulacsot kapuként, és gyakoroljátok, hogy előtte fékeztek.
Menjetek fel egy rövid emelkedőn háromszor, különböző áttételekkel.
Gyakoroljátok, hogy átnéztek a kanyaron.
Keressetek egy ártalmatlan akadályt, és kísérletezzetek az időzítéssel.
Aztán hagyd abba az edzősködést, és menjetek bringázni.
Ez az utolsó rész fontos.
A gyerekeknek strukturálatlan bringázásra, felfedezésre és játékra is szükségük van. Az a fejlesztési program, amely technikailag ügyes versenyzőket nevel, de elveszi a bringa iránti szeretetüket, eltévesztette a nagyobb célt. Az utánpótlássport-kutatások és a szövetségi útmutatók újra és újra kiemelik az élvezetet és a hosszú távú elköteleződést mint központi fejlesztési eredményt.
Következő lépések
- Nyomtatható anyag: Fiatal versenyző készségtérkép
- Akadémiai útvonal: Technika-edző út
- Technikák: Fékkontroll · Kanyarvonalak · Sebességválasztás · Kapaszkodástechnika · Magabiztos lejtmenet · Bunny hop & akadályok · Terepkezelés
- A könyv, 1. kötet: Miért számítanak a technikai készségek · A fokozatos készségfejlesztés alapelvei · Fékezés · Kanyarodás · Mászás · Lejtőzés